Halló
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
Etimológia
A „hallom” szóból származó halló kifejezést a legenda szerint a világon elsőként Puskás Tivadar használta a telefon tesztelése során. A szó azonban a valóságban német eredetű, hozzánk a telefon feltalálása és elterjedése után került, de a hall igével való rokon hangzása valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy nálunk gyorsan elterjedt.[1]
A magyar halló történetét a közelmúltban sokan vizsgálták és feltárták. Háromkötetes [[MTESZunk, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is részletesen szól róla, további szakirodalmi utalással, német és angol szótárakra is hivatkozva.[2]
A telefonáláskor használt jelentése 1884-től mutatható ki. Ez a használata az amerikai angolból terjedt el és vált nemzetközi szóvá.
Jegyzetek