Definição e significado de pénzverés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A pénzverés kialakulása egyidős a fémpénz megjelenésével. Ez utóbbi története nem tárgya jelen szócikknek. A pénzverés, más szóval érmegyártás vagy érmeverés kezdetekben egyszerű kézi kovácsolási eljárás volt. Idővel a módszer tökéletesedett, majd itt is megjelentek az egyszerű, később egyre bonyolultabb gépek. Ezek fejlődése természetesen napjainkban is tart. Magyarországon a forgalmi érmék előállításával a Magyar Pénzverő Zrt. foglalkozik. A vert érmek előállítása, az éremverés szinte teljes egészében megegyezik a pénzverés technológiájával. A különbség lényege, hogy az érem sokszorosítása esetén nem döntő fontosságú a termelékenység. Így lehetőség adódik speciális, több időt és bonyolultabb eljárást igénylő technológia alkalmazására. Vert érmek készítését a már említett Magyar Pénzverő Zrt. mellett több cég is végez hazánkban.

Verőszerszám

Más néven, verőtő, vagy bélyeg. Acélból készült szerszám, aminek a felületébe a vereten szereplő éremkép negatívja található. Ennek a negatívnak a segítségével mechanikusan hozzák létre a lenyomatot. A különböző korokban, az adott fejlettségi foknak megfelelően, különböző felületi keménységgel tudták ezeket a szerszámokat ellátni. Minél keményebb a szerszám, annál több lenyomat készülhet a segítségével. Amíg a szerszámok egyedileg kézi munkával készültek, annak pontatlansága miatt azonos érméken azonos motívumok, de eltérő esztétikai minőségben jelentek meg.

Vésett verőtő

A verőtő anyagába – kézi munkával –, véséssel, tehát az anyag kiemelésével járó hántolási eljárás segítségével készítik az érme- vagy éremképet, ami a későbbi veret mintájának negatívja.

Poncolt verőtő

A verőszerszámba kisebb kézi szerszámok (poncoló) beütésével készítenek negatív ábrát. Sok görög, római érménél megfigyelhető, hogy a portré véséssel, de a felirat különböző alakú szerszámok beütésével készül. Vannak kizárólag poncolt technikával létrehozott éremképek is.

Pantográf marógéppel készült verőtő

A jelenleg használt eljárás esetében a szerszámot speciális marógéppel hozzák létre. A XIX. század második felében megjelent kicsinyítő marógép más néven pantográf forradalmi változást hozott a verőtövek gyártásában. Ennél a módszernél érme vagy érem modelljét tervezőművész megadott méretarány szerint, – átmérő általában 16 cm – készíti el. Erről a pozitív gipszmintáról – speciális anyagból – készült másolat kerül a pantográfra, aminek a segítségével készül el szerszámacélból a kicsinyített változat. Ez a már az érme vagy érem méretével megegyező, pozitív minta lesz a vezérszerszám, avagy apatő. Miután a vésnökmester kézi munkájával elnyeri végleges alakját, hőkezelés útján keményre „edzik”. Ezt követően, a vezérszerszámot nagy teljesítményű (1000 tonna) sajtológép segítségével, nyers szerszámacélba „nyomják”. Így jön létre az a verőtő, amin a negatív mintát láthatjuk. Mivel ennél a módszernél az azonos minőségű verőszerszámok sokszorosítása is megoldott, a jelenlegi érmegyártásnak, de legtöbb esetben a vert érmek készítésének is, ez a technológiája. A mintázat a régebbi érmékhez képest sokkal alacsonyabb, ami abból adódik, hogy a korszerű, nagy szilárdságú szerszámacéloknak kicsi az összenyomhatósági határa.

Kézi pénzverés

Ez a legősibb pénzverési technika. Annyi biztos, hogy az i.e. 700-as évekből már ismerünk ilyen módszerrel készült érméket. Egyfajta kézi kovácsolási eljárás, ami a sajtolási technológiák előzménye. A verőszerszám kezdetben maga az acél üllő volt, aminek a felületébe vésték a vereten megjelenő mintázatot. A fémdarabot az üllőre téve, arra egy kézben tartott szerszámot helyeztek, melynek alsó része kalapácsszerű nagyobb sima felületével érintkezett a lapka. Felső részét úgy alakították ki, hogy alkalmas legyen arra, hogy egy kalapáccsal nagy ütést mérjenek rá. Ennek a szerszámnak a lapkával érintkező felületébe szintén éremképet véstek, így alakultak ki az először csak egyik oldalán, majd mindkét oldalán verettel (mintával) ellátott érmék. A legfőbb sajátossága az így készült érméknek, hogy a két oldalán lévő mintázat olykor egész jelentős mértékben elmozdul – elfordul, elcsúszik – egymáshoz képest. Ennek kiküszöbölésére, különböző kézi szerszámokat fejlesztettek ki, ahol a két verőtő egymáshoz képest pozícióban tartása volt a cél. Az erre irányuló apró fejlesztésektől eltekintve, ez a technika hosszú ideig, gyakorlatilag a XVI. század elejéig fennmaradt.

Kézi éremverés

A nyolcvanas években ifj. Szlávics László éremművész nagy feltűnést keltett kézi véséssel készített verőtövekkel, kézi éremveréssel előállított alkotásaival. Később az érmek sokszorosítására speciális verőgépet alkalmazott. Az általa tervezett sajtológéppel a veretek ugyanolyan szabálytalan egyedi darabokká válnak, mint a kézi verés alkalmazása során.

Lapka

• A veret anyaga ebben az esetben, öntészeti eljárással készült lencse, félgömb, vagy golyó alakú fémdarab, aminek a súlya pontosan kimért, hisz a verés alkalmával a tömeg nem, csak az alak változik.
• A XII. században megjelenik a lemez, mint a lapka alapanyaga. Az öntészeti úton előállított rúdból hengerléssel kialakított szalag anyagból készült a pénzveréshez előkészített, egyre szabályosabb alakú lapka.

Veret

• Legtöbb esetben zömítő sajtolással jön létre. Ebben az esetben a lapka anyaga összenyomódik, zömül. A verés során a lapka széle nyúlik, idomul, ezért alakja szabálytalanná válik, ovális, széle gyakran behasad.
• Van példa a pénztörténetben átnyomó sajtolással készült veretekre is. Ebben az esetben a lapka egyik oldalán pozitív, a másik oldalán negatív a minta képe, tehát az anyag csak minimális mértékben zömül, inkább csak átnyomódik. Ezek a veretek a lemezből készült lapka megjelenését követően alakultak ki.

Ejtőműves pénzverés

Alig különbözik a kézi pénzverésnél leírtaktól. Egy egész egyszerű szerkezet, mely a megvezetést és a pontos pozíciót biztosította a két verőszerszám között. A felső verőtövet befogó elemét „ráejtették” az alsó verőtőre helyezett lapkára, majd a pénzverő szakember kalapácsütésekkel „verte” az érmét készre.

Lapka

Itt már a lapka lemezből készül. Ennek módja a mai napig alig változott. Öntészeti úton előállított rúdból hengerléssel készült szalagot darabolják kerek lapkává.

Veret

A szabályos lemez lapkára, már könnyebb volt szabályos veretet készíteni. A pontos előkészítés következtében a veretek is egyre pontosabbá váltak.

Hengeres pénzverés

A XVII. században kezdődik meg a gépi pénzverés gyorsabb fejlődése, ennek egyik fajtája a hengeres sajtolás. Ebben az esetben, két egymás felett elhelyezkedő, nagyon pontosan szinkronban mozgó acélhenger felületébe készítik a veret negatív mintáját. A hengerek közötti rés kisebb, mint a fémszalag vastagsága, amit közéjük fűznek, így az érme mintáját belesajtolja a szalag anyagába. A már „veretekkel” ellátott szalagot, darabolták érmévé.

Pofás pénzverőgép

A hengeres pénzveréstől csak annyiban különbözik, hogy az íves felületű pofák nem teljes hengerek, de a sajtolási munkát ugyanazon módon fejtik ki. Ennek előnye, hogy a sajtolást végző szerszámot könnyebb elkészíteni vagy másikra cserélni.

Csavaros préssel történő pénzverés

A kézi pénzveréshez annyiban kötődik, hogy itt is eleinte az emberi izomerőt használják a veret előállítására. A csavarprés, közismert nevén golyósprés a centrifugális erőt alakítja át sajtolási energiává. A gép legfontosabb része, a függőlegesen elhelyezkedő tengely, melyen magas emelkedésű csavarorsó található. Ennek a tengelynek a megforgatására szolgál a rá kereszt irányban vízszintesen rögzített tengely, aminek két végén nagy (általában golyó formájú) súlyok vannak. Ezért nevezik a köznyelvben egyszerűen golyósprésnek. Kézi erővel meglendítik a súlyokat, az megpörgeti a tengelyt, és az ennek segítségével megmozgatott felső befogószerkezet, a benne lévő szerszámot rácsapja az alsó szerszámra helyezett lapkára. Ennek a gépnek születtek először gőzgéppel, majd elektromos motorral hajtott változatai, melyek a A XIX. század első harmadáig egyeduralkodó gépek voltak a pénzverés területén. Ma már nincs szerepe ebben az iparban, de mint sajtolási eljárás napjainkban is használatos. A Magyar Nemzeti Bank központi épületében található Látogató központban egy kisméretű kézzel üzemeltethető golyóspréssel lehet emlékvereteket készíteni.

Veret

Ennél a sajtolási módszernél jelenik meg először a gyűrűben való verés. Lényege, hogy a sajtolás közben megnyúló, tehát körkörösen táguló lapka széle egy acél gyűrűnek feszül neki, ezáltal azon megjelenhet a gyűrű belső felületén kialakított mintázat, recék, vagy csak egyszerűen az eddigieknél sokkal szabályosabbá válik. Az így készült érméket már nem lehetett körülnyírni, így csonkítani a súlyát, ami eddig az időig gyakran előfordult.

Szélezőgép

1685-ben Párizs ban állították munkába az első szélezőgépet, ami a mai napig fontos eszköze a pénzverdéknek A pénzérmék gyártása során a már ismertetett módon szalagból kivágott szabályos kör formájú lapkákat mechanikus tisztítást követően szélező gépbe teszik, ahol az érme szélének kialakítása megtörténik. A hengerek között átfutó lapkák széle felduzzad, megvastagodik, amiből a verés során kialakul a jól ismert perem. A lapka szélének felülete lehet sima, recézett, vagy mintás. Mivel a jelenlegi technológiából adódóan az érme mintázata rendkívül alacsony (néhány tized mm), ezért a verés során a lapka alig nyúlik, így a szél felülete nem sérül.

Könyökemeltyűs pénzverőgép

1811-1930-as évekig használták. Nagy hatékonysággal, kevés kézi munkával precíz veretek készítésére volt alkalmas. Különböző változatai elterjedtek az egész világon.

Hidraulikus pénzverőgép

Napjainkban nagy teljesítményű hidraulikus présgépekkel folyik a pénzverés. Ezek a szerkezetek minimális emberi beavatkozással készítik a forgalmi érméket világszerte.

Éremverés napjainkban

A sajtolt érem készítése során a rendkívül nagy termelékenységet elért, gyors pénzverőgépeket nem lehet alkalmazni. Ezért itt az érmegyártásban már nem használt lassú, de precíz munkára alkalmas gépeket (könyökemelő sajtó, csavarprés, lásd bővebben: Mechanikus sajtók) alkalmazzák. Vert érem esetében nem kell ragaszkodni az érméken megszokottá vált rendkívül alacsony plasztikához. Itt van lehetőség arra, hogy a magasabb domborulatok eléréséhez lassú járású, egyedi verésre is alkalmas préssel, több ütést is mérjenek a lapkára. Így az a mélyebb negatívba is beleveri az anyagot, tehát amennyiben szükséges, az érem verése során a lapkát gyűrű nélkül addig ütik, míg elérik a magasabb plasztikát. Az ütések között – szükség esetén – hőkezeléssel lágyítják az érem anyagát és így helyezik vissza a verőszerszámra, ügyelve arra, hogy a veret pontosan a negatívba illeszkedve kerüljön a helyére. Ebben az esetben, a verés során a lapka szabadon körkörösen nyúlik, tágul, így az érmet a verés után kell körbevágni, az élét kialakítani.

Forrás, Külső Hivatkozás

• Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát (Pénzek – érmek – gyűjtők). Budapest, 1984, Gondolat kiadó, ISBN 963-281-282-4.
• L. Kovásznai Viktória: ifj. Szlávics László (Budapest, 1997. Kiadó: Art ’95, ISBN 963 04 8922 8)
• L. Kovásznai Viktória: Az idő és tér ifj. Szlávics László újabb munkáiban 1995-2005 (Budapest, 2006. Kiadó: Art ’95, ISBN 963 06 0007 2)
• Magyar Pénzverő Zrt.
• Art '95 Bt.
• Kézzel vésett verőtővel készült vert érmek