Vér
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát. |
| A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A vér a másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövetnek is tekinthető. Kevert testüregű állatoknál megfelelője a hemolympha. Fő feladatai az oxigén és a szén-dioxid, valamint a tápanyagok és a víz szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok szállításában és a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér speciális, folyékony sejtközötti állománnyal rendelkező szövetnek is tekinthető.
A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban (visszerek). Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amely szükség esetén mobilizálódik. Ez a vérraktár a következő szervek tágult vénáiban található: máj (200-300 ml), lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Emiatt van, hogy a véradóktól 0,45 liter vért (+ néhány millilitert laborvizsgálatokhoz) vesznek le egy alkalommal. Az elhasznált tartalékvért a szervezet néhány nap alatt pótolja.
Tartalomjegyzék |
Részei
- Sejtes elemek:
- vörösvértestek
- fehérvérsejtek:
- neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták
- monociták
- limfociták
- vérlemezkék
- Vérplazma
Sejtes elemek
A vörösvértestek
A vörösvértestek (eritrociták) a vöröscsontvelőben képződnek, fejlődésük 4-5 napig tart. Nevezik vörösvérsejteknek is; az embernek esetében. Mivel fejlődésük során sejtmagjuk lebomlik, helyesebb vörösvértestként hivatkozni rájuk. Ez nem általános jelenség, a békáknak például magvas vörösvérsejtjük van. A képzésüket serkentő fontos hormon a veséből (és májból) származó eritropoetin. Számuk egy felnőtt ember 1 mm³ vérében átlagosan 4-5 millió. A férfiaknak általában valamivel több (4,4-5,5 millió / mm³), mint a nőknek (3,8-5,2 millió / mm³). Átmérőjük kb. 7-8, vastagságuk 2-3 μm. A vörösvértestek szállítják oda-vissza a légzési gázokat. Érésük közben hemoglobin-molekulák épülnek beléjük, amelyek vastartalmuknál fogva oxigénmolekula szállítására képesek. Szárazanyag tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvértestek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják.
A fehérvérsejtek
A fehérvérsejtek sem működésüket, sem alakjukat tekintve nem egységesek. Közös jellemzőjük, hogy sejtmagjuk van, önálló mozgásra képesek (állábak), plazmájuk színtelen. A szervezet védekezésében, és a felesleges sejttörmelékek ill. más, vérplazmában oldhatatlan anyagok eltávolításában van szerepük. Egy felnőtt ember 1 mm³ vérében, a különböző típusokat összesítve, átlagosan 4000-10000 fehérvérsejt található. Három csoportjuk van:
Granulociták
A granulociták (vagy polimorfonukleáris fagociták) a vöröscsontvelőben keletkeznek. A vérben és a szövetekben is előfordulnak, ugyanis képesek az erek falán kilépni. Méretük 9-12 mikron. A neutrofilek kis méretű idegen anyagokat kebeleznek be (endocitózis).
A monociták
A monociták nagyobb méretűek, mint a granulociták (átlagosan 20 mikron). Szintén a vöröscsontvelőben képződnek. Az érett sejteket makrofágoknak nevezzük, ezek a szövetekben fordulnak elő. Mint nevük is mutatja, nagyobb méretű idegen anyagok bekebelezésére is képesek, szerepük van a sejtes (celluláris) immunválaszban is.
A limfociták
A limfociták (nyiroksejtek) szintén a vörös csontvelőben termelődnek, ám a nyirokszervekben, (nyirokrendszerben) folytatják fejlődésüket, méretük kb. 6-7 mikron. Három fő típusuk a T- és a B-limfociták, valamint a természetes ölősejtek (natural killer sejtek, NK-sejtek). A T-limfociták a csecsemőmirigyben (thymus) válnak éretté, innen a nevük.
A vérlemezkék
A lencse alakú vérlemezkék (trombociták) is a vöröscsontvelőben keletkeznek, a poliploid megakariociták feldarabolódásával. Sejtmagjuk nincs. Átlagos élettartamuk egészséges ember keringésében mintegy 9-11 nap. Méretük megközelítőleg 2-5 mikron, átlagosan 150-400 ezer van belőlük mm³-enként. Elsődleges szerepük a vérzéscsillapításban van. A vérerek vagy véredények sérülésekor, a levegővel való érintkezés következtében a vérlemezkék szétesnek, majd bonyolult vegyi folyamatok révén alvadékot képeznek, mely megakadályozza a további vérzést. A sérülés helyén keletkezett véralvadék hálózatos fehérje, melyben felgyülemlenek a fehér- és vörösvérsejtek, és belőlük var képződik. A véralvadékból kiszivárgó sárgás folyadék a vérszérum, népies nevén vérsavó.
Vérplazma
A vérplazma kb. 90%-ban vizet tartalmaz. 10%-a a vízben oldott ionok és szerves molekulák. Az ionok közül leggyakrabban a nátrium, kálium és kalcium kationok, ill. a klorid és hidrogén-karbonát anionok fordulnak elő. Kisebb szerves molekulák közül megtalálható benne glükóz, aminosavak, karbamid és húgysav. A vérplazma nagy mennyiségben tartalmaz ún. plazmafehérjéket is. Ezeknek három nagy csoportjukat különböztetjük meg:
- albuminok: tisztán aminosavból épülnek fel, a vér ozmózisos jelenségeiben ill. számos hidrofób vegyület szállításában van szerepük.
- globulinok: összetett fehérjék, fontosak különböző anyagok szállításában és a szervezet védekezésében is (lásd: immunrendszer).
- fibrinogén: a véralvadásban van szerepe.
A fibrinogénmentes vérplazmát vérsavónak (szérum) nevezzük. E megkülönböztetésnek az az oka, hogy, hogy a vérszérum, szemben a plazmával, nem alvad meg.
Vércsoportok, vérátömlesztés
Manapság a gyógyításban fontos szerepe van a vérátömlesztésnek. Azonban nem mindegy, hogy a beteg milyen vért kap. Nem megfelelő vércsoportú vér ellen a szervezetben immunreakciók indulnak be, kicsapódnak a vörösvértestek. Ez életveszélyes állapotot válthat ki. A vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia alapvető vizsgáló módszere a vércsoport-szerológia.
A vércsoportok különbözősége abból adódik, hogy különböző szénhidrát-molekulák jelennek meg a vörösvértest felszínén. Ezek a szénhidrátok immunogén anyagok, a szervezet ellenanyagot termel azok ellen a szénhidrátok ellen, amelyek saját vörösvértesteiknek felszínén nem találhatók meg.
A mai napig megismert több száz vércsoportantigént genetikai és szerkezeti tulajdonságaik alapján a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT) az eddig megismert antigéneket 29 vércsoportrendszerbe sorolta. A két legrégebben ismert, egyben legjelentősebb vércsoport rendszer az AB0 (á-bé-nullás) és az Rh vércsoport-rendszer.
Az AB0 vércsoportrendszer
Az AB0 vércsoportrendszer alapján négyféle lehet egy ember vére: A, B, AB, 0. Az elnevezések azt jelzik, hogy melyik szénhidrát található meg a vörösvérsejt membránján (csak A, csak B, A és B vagy egyik sem). Az alábbi táblázatból leolvasható, hogy (végszükség esetén) milyen vércsoportú vért kaphat adott vércsoportú személy (sorok: adó, oszlopok: kapó). A legritkább a 0-Rh-, amely a régebbi terminológia szerint univerzális donor. Az AB+ pedig univerzális akceptor. Nomál esetben teljesen vércsoport-azonos vért kell kapniuk, egyéb immunológiai alcsoportok, itt nem tárgyalt összeférhetetlensége miatt, amelyek azonban nem okozzák a vérfehérjék nagymértékű kicsapódását.
| A | B | AB | 0 | |
| A | + | – | + | – |
| B | – | + | + | – |
| AB | – | – | + | – |
| 0 | + | + | + | + |
Az Rh vércsoportrendszer
Az Rh vércsoport kétféle lehet: Rh+ vagy Rh–. Elnevezését onnan kapta, hogy rhesus majommal végzett kísérletek során fedezték fel azt, hogy Rh+ vérű emberek vörösvérsejtjei rendelkeznek a D-antigénnel, az Rh– vércsoportúak nem. A Rh és az AB0 vércsoportrendszerek között lényeges különbség, hogy míg az AB0 ellenanyagai születés után nem sokkal már jelen vannak a szervezetben, a D-antigén elleni immunanyag csak akkor kezd termelődni, ha az Rh– vércsoportú ember vére „találkozik” Rh+ vérrel. Ezért ennek elsősorban azoknak a várandós anyák esetében van jelentősége, akik Rh– vércsoportúak és előzőleg született már Rh+ gyermekük (ez kizárőlag Rh+ apától eshet meg), és az aktuális magzat is Rh+ vércsoportú. Ekkor orvosi kezelésre (anti D beadása) van szükség megelőzendő a magzatnak az anya védekezőrendszere általi károsodását.
Lásd még
Külső hivatkozások
- Szűrővizsgálatok (fertőző ágensekre és vércsoportra)
- Országos Vérellátó Szolgálat
- A vércsoportok jelentősége a magyar őstörténet kutatásában (Dr. Nagy Ákos)
- Vérszűrővizsgálatok
| ||||